Opciók

Ismerd meg a tőzsde működését és a kereskedéshez szükséges alapfogalmakat. Böngéssz a mélyebb szakmai tartalmak között és vesd bele magad a tőzsde világába! Tudj meg mindent a technikai elemzésről, opciókról, kötvényekről vagy a fundamentális elemzésről!

Tartalom letöltése pdf-ben:

Az opció fogalma

Kockázati grafikon

Az opciók görög betűi

Opciós megbízások

Az opciók kockázata

Option Volume és Open Interest

Put/Call volumen hányados

A volatilitás fogalma

A volatilitás kiszámítása

A belső volatilitás

A belső volatilitás vagy a visszaszámított volatilitás a piaci ármozgás vélhető nagysága, amire az opció prémiuma enged következtetni. Amikor egy opcióértékelési modellben a K küszöbárat, az S határidős árat, a lejáratig hátralévő T napok számát, valamint az r kamatlábat behelyettesítjük, a belső volatilitás értékét az elméleti és piaci prémium közötti egyenlőség esetén kapjuk meg. A volatilitás, amely az elméleti prémiumot a piaci prémiummal egyenlővé teszi, az adott opció belső volatilitása. Az S árfolyam, a K lehívási árfolyam és a lejáratig hátralévő T idő nagysága triviális. A T futamidejű kockázatmentes kamatláb nagysága eléggé egyértelmű. Nem így a volatilitás. Ha történeti adatokból becsüljük, akkor a kapott eredményt többnyire erősen befolyásolja a választott időtáv. A volatilitás legfeljebb rövid időtávra tekinthető állandónak, hosszabb távra talán egyik papírnál sem. Ugyanakkor, ha az adott opcióval kereskednek a piacon, akkor az ismert árból (opciós prémiumból) visszaszámítható, hogy a Black-Scholes-képlet alapján a volatilitás milyen értéke mellett kaphatnánk a piaci prémiummal egyező értéket. Ezt a volatilitás értéket nevezik visszaszámított volatilitásnak.

Vegyük a következő példát. Egy befektető szeretné kiszámítani valamely alaptermék 875 Call belső volatilitását, amikor az opció 6.75 centbe kerül. Az alaptermék jegyzése 812.5 cent, a lejáratig pedig összesen 36 nap van hátra. Az opcióval körülbelül azonos időben lejáró valamely kincstárjegy hozama 7%. A volatilitás meghatározásához a Black-modellbe először négy feltételezett volatilitási értéket helyettesítünk be: 20, 25, 30 és 35%-ot. Így kapjuk meg az elméleti prémium értékeket. Kiszámolható, hogy a 875 Call opció belső volatilitása 25% körüli érték, vagyis a piac ekkorára becsüli a jegyzés várható ingadozását. A piaci elemzők ezen számításokat az adott osztályokba sorolható minden egyes opcióra elvégzik, majd a küszöbárakat a forgalomnak megfelelően súlyozzák, és így az egész osztályra vonatkozóan megkapják a belső volatilitás nagyságát. Teljesen világos, hogy a belső volatilitás pontos meghatározására nincs képlet. A problémára a mégoly sok tényezőre épülő Black-modell sem nyújt megoldást. Ezért a belső volatilitás értékét csak a fenti példához hasonlóan vagy számítógépes szoftver segítségével tudjuk megadni.

A belső volatilitás az opciós piac résztvevőinek az elkövetkező T időszak volatilitására vonatkozó várakozást tükrözi. A történeti volatilitás egy elmúlt időszakra vonatkozik, így ha ezt akarjuk használni, akkor külön megfontolást igényel, hogy változik-e az elkövetkező T időszakban. Kézzel nehézkes a belső volatilitást kiszámolni, de az Excel-ben egy pillanat alatt megoldható. A kezdő kereskedő gyakran nem tudja, melyik volatilitásra is összpontosítson, a belső vagy a statisztikai volatilitásra. Általában a belső volatilitás alakulását figyeljük, hiszen ez a piaci szereplők kölcsönös megegyezésén alapul. Ők persze tévedhetnek, és pontosan ilyenkor kínálkoznak a haszonszerzési lehetőségek. Ezen túlmenően, és ami általában még fontosabb, a belső volatilitás a befektetők napi nyereségére/veszteségére ténylegesen kihat, ezért, mint kockázati tényező követése mindenképpen ajánlatos. A tapasztalt kereskedő persze a statisztikai volatilitás alakulására is ügyel, elsősorban olyankor, amikor annak értéke a belső volatilitásétól nagyban eltér. Sokan tekintik ezt jelnek, amikor a belső volatilitás a statisztikai volatilitás fölé emelkedik, opciókat adnak el, illetve, amikor a belső volatilitás a statisztikai volatilitás alá zuhan, opciókat vásárolnak. Ideális esetben a belső és statisztikai volatilitás közötti divergenciát minden egyes alkalommal felülvizsgálhatjuk, ugyanis gyakran nem teljesen világos, hogy valójában melyik jár az élen, s melyik kullog a másik mögött. Nagyon is alapos oka lehet annak, ha a piac esetenként többet fizet a belső volatilitásért, mint amennyit a statisztikai volatilitás nagysága indokolna.

Tudjuk, hogy a piaci áringadozás erősödése a vételi és eladási opciók értékét egyaránt növeli, visszaesése pedig ellentétes hatású, ha minden egyéb tényező változatlan. A befektető így a belső volatilitás alapján dönti el, hogy egy adott opció számára olcsó-e vagy drága. Az alábbi táblázat azt sejteti, hogy a befektető markát a volatilitás erősödésekor opciós vételi pozícióban, visszaeséskor pedig opciós eladási pozícióban üti nyereség. Ha a volatilitással együtt a határidős jegyzés alakulását is helyesen ítéli meg, haszna nagyobb lesz, mint amire a delta esetén esetleg számított. Ha viszont, a határidős árak terén téved, vesztesége a delta alapján vártnál kisebb lesz.

Összefoglalva, a belső volatilitás az egyik legjobban őrzött titok azzal kapcsolatosan, hogy rendszeresen profitot húzzunk ki a piacokról. A belső volatilitás szintén egy számított érték, de ez az érték nem az alaptermékre vonatkozik, hanem az alaptermékre vett/eladott opcióra. Magyarra nehéz lefordítani, lényege a várt/feltételezett volatilitás a jövőben, azt is mondhatnánk, hogy vásárlói/eladói igény az adott opcióra. Hogy a gyakorlatban is használni tudjuk, szükséges kiszámítani a volatilitás arányát. Általában az alábbiak egyikét használjuk: 20 napos volatilitási arány (1 napos tehát a jelenlegi belső volatilitás osztva a 20 napos statisztikus volatilitás értékével) és a 90 napos volatilitási arány (1 napos tehát a jelenlegi belső volatilitás osztva a 90 napos statisztikus volatilitás értékével). Ha a belső volatilitás értéke jelentősen a statisztikus volatilitás fölött van, akkor a volatilitás aránya magas és az opció túlárazott. Amikor a belső érték visszatér a normál szintre (csökken), az opció értéke is csökkenni fog. Emiatt történhet meg az velünk, hogy például egy alaptermékre (részvény, áru futures, stb.) amely a véleményünk szerint túlzottan magasan áll és csökkenés várható, Put opciót vásárolunk. Ha nem vettük figyelembe, hogy az opcióra a belső volatilitás túl magas (túl van árazva), akkor megdöbbenten fogjuk tapasztalni, hogy bár a feltételezésünk helyes volt és az alaptermék ára valóban lefele indult el – de a Put opciónk is veszít értékéből. Aki nincs tisztában ezekkel a fogalmakkal az egész egyszerűen értetlenül áll majd a történtek előtt. Hasonló a szituáció, amikor véleményünk szerint egy határidős kontraktus vagy részvény értéke várhatóan növekedni fog, erre fogadva Call opciót vásárolunk. Örülünk, hogy az alaptermék ára valóban elkezd felfelé mozogni – de nem értjük, hogy miként lehetséges az, hogy a Call opciónk értékét veszíti (hiszen a tankönyv szerint mindent jól csináltunk és az opciónknak fel „kellett” volna mennie). Ami történt az nem más mint, hogy mindenki számított az alaptermék áremelkedésére és a piaci résztvevők túlárazták az opciókat. A helyes módszer szerint, első lépésként a chart-elemzés segítségével találjunk egy alapterméket, amely szerintünk hamarosan mozogni kezd, meghatározzuk a várható irányt, ezt követően megállapítjuk, hogy az opciókat hogyan árazta be a piac (fair, alul vagy túlárazottak). Soha ne vásároljunk túlárazott és soha ne adjunk el (írjunk ki) alulárazott opciót, mert csak veszíthetünk. Próbáljunk meg minden szituációban eladni túlárazott és/vagy venni alulárazott opciót. Alulárazott opciók vásárlásánál válasszunk lejáratnak több hónapot, a time decay (az opció árának elolvadása) elhanyagolható lesz. Fontos szempont, hogy mihelyst az alaptermék elkezd mozogni, az opciókra is jelentősen megnövekszik az igény, megnő a belső volatilitás és ez a tény jelentős áremelkedéshez vezethet. Ha opciót adunk el (írunk ki), akkor az csak túlárazott legyen, lehetőleg minél közelebbi lejárattal, az ár nagyon gyorsan elolvad és megtartjuk az eladásért kapott prémiumot.

A volatilitás mosolya

Tőzsdei E-Learning rendszer

  • Kifejezetten kezdő kereskedőknek összeállítva
  • A Forex-től kezdve az Opciós stratégiákig
  • Azonnal használható kereskedési technikák

Te is még mindig a Demo számlával próbálkozol? Nem mersz belevágni a kereskedésbe? Van egy jó hírünk!

A sikeres kereskedés megtanulható! Mit kell tenned hozzá? Megtanulni.

A Huntraders E-Learning rendszere több mint 10 év kereskedői tapasztalat alapján lett összeállítva úgy, hogy a résztvevők valós, az éles kereskedésben használható tudást szerezzenek meg rövid időn belül. A 8 teljesen kidolgozott és tematikusan összeállított tananyagban minden szükséges tudás és információ megtalálható amire az összes tőzsdei kereskedőnek szüksége van. A képzésen megszerezhető tudás biztos alapokat nyújt a sikeres tőzsdei kereskedéshez és elengedhetetlen az igazán nagy profit eléréséhez! 

Ha kezdő vagy, akkor ez az első lépés!

Kereskedési segédletek

Több mint 200 különböző stratégia és alakzat

Indikátorok

25 db Indikátor. Találd meg a stratégiádnak megfelelő indikátorokat és tanuld meg a kereskedési jelzéseiket példákon keresztül!

Gyertyaminták

88 db Gyertyaminta. Érj el nagyobb eredményt a gyertyaminták felismerésével és elemezd a piacot segítségükkel!

Chart alakzatok

31 db Chart Alakzat. Ismerd fel a háromszögeket és a kitörési pontokat, számold ki az általuk definiált célárfolyamot.

Opciók

49 db Opciós Stratégia. Alkalmazd a számodra legjobb stratégiákat, tanuld meg a profit és kockázat számítását a példák segítségével!

További elérhető tőzsdei tananyagok

Minden, amit a tőzsdei kereskedésről tudnod kell.

Letölthető tőzsdei oktatóanyagok kezdőknek: